“Adjuk ki munkáltatói kölcsönként és nincs itt semmi probléma…”

…hallottam már megannyi konzultáción, ahol a házipénztár hiányzó összegének a korrigálási lehetőségeiről beszéltünk ügyfeleimmel. Mondjuk ki őszintén: mikor történik ilyen a legtöbbször?
Most tekintsünk el azoktól a legális esetektől, amikor a cégvezető valóban kölcsönt ad a munkavállalónak, vagy esetleg saját magának.

Az esetek 99% -ban engem olyankor keresnek fel, amikor a házipénztárból milliók, tíz- vagy akár száz-millió forintok hiányoznak a könyveléshez képest. Tudja a vezető is, hogy ennek ott kéne lennie és azt is, hogy ezt nem úgy és nem arra költötte el, ahogy szabályosan lehetett volna.

Van ahol fekete munkabér, van ahol családi nyaralás, míg máshol új Ferrari vagy a kirepülő gyereknek egy lakás vásárlás lett a kisebb nagyobb vagyonból.

A rossz megoldások egyik leggyakrabban választott verziója: a munkáltatói kölcsönként való könyvelés

Sajnos ezekben az esetekben viszont nem valósul meg a legálisan alkalmazható kölcsönadás 1 vagy akár több feltétele sem. A legfontosabb például szinte sosem: banki átutalással kell teljesíteni – vagy kellett volna – a kölcsönadást.

Ehelyett az elköltött pénzt a könyvelővel íratják át a tulajok a házipénztár “rubrikából” a munkáltatói kölcsön “rubrikába” és elégedetten csettintenek, hogy “díjmentesen” megoldották a problémát.

Viszont a NAV sem együgyű és erről a konzultációkon és pár régebbi videómban is igyekeztem nyomatékosan felhívni a figyelmet… sokszor mindhiába.

Íme az egyik nyers, de egyértelmű figyelmeztetésem:

A másik kiemelt ellenőrzési pont: a házipénztár tényleges állása és nyilvántartása

Akár hiszik az olvasók, akár nem, aki már azon gondolkodik, hogy valahova “el kell könyvelni” a házipénztárban papíron lévő összeget, az már érzi, hogy ez így nem lesz jó. De van egy réteg, akinek csak gyűlnek és gyűlnek a milliók és még csak nem is gondol rá, hogy ebből baj lesz.

Miért pont ez tűnhetett fel ez a NAV-nak?

Évek óta beszélek és írok erről a csatornáimon, weboldalamon, de tegyük hozzá, hogy ez csak az én általam reálisnak vélt verzió. De csak gondolkodjunk logikusan:
beérkezik a könyvelésről minden adat a cégektől. Egy jól kitalált rendszerben pár gombnyomással szűrhető az, hogy hány millió… – vagy inkább országos szinten – hány milliárdnak kellene lennie a házipénztárakban. Még két gombnyomás lehet max. hogy lássuk, hány cégnek van ez az összeg mondjuk 10-; 50-; vagy 100 millió forint felett.

Könnyű lebukni a biztosnak gondolt módszerekkel…

További könnyed szűrés eredménye lehet az, hogy mennyi munkáltatói kölcsön adtak ki a magyar vállalkozások az elmúlt évben és mondjuk ha megnéznénk azt is egy grafikonon, hogy ez hogyan változott az elmúlt években, akkor már szépen látható lehet, hogy hol érdemes keresni egy kisebb nagyobb összeget.

A rossz könyvelési megoldást választó cégvezetőknek köszönhetjük akkor az ellenőrzést?

Aki régebb óta olvas engem, tudhatja, hogy ezért mondom mindig: gyorsabban kiderül a turpisság, mint ahogy egy kávét főzne valaki a revizornak. Nekem logikus, hogy az okosnak gondolt “átcsoportosítás” – a házipénztárból például a munkáltatói kölcsönbe – egy igen jól látható művelet lehet az adóhatóság rendszerében.

De mi akkor a teendő?
Mit tehet, aki tudja, hogy…
1. nem tudja felmutatni a házipénztár összegét egy ellenőrnek,
2. nem adott kölcsön senkinek valójában, nem volt valós átutalás mögötte… stb.?

A szabályosan vállalkozó vezetők ilyenkor könnyen odaírják kommentben a posztjaim, videóim alá:
“vegye ki osztalékként” vagy hogy “vissza kell tenni” …de lássuk be, a legritkább eset, hogy valakinek rendelkezésére áll ilyenkor ez az összeg (hiszen akkor meg tudná mutatni).

A szokásos és okos ötletnek tűnő “könyvelési műveletekkel” pillanatok alatt bebizonyítom, hogy nem jutnak messzire. Ha valakinek tényleg vaj van a füle mögött, akkor ez már nem az ingyenesen ide-oda írható összegek kategóriája lesz.

A kérdés inkább az, hogy mi a legideálisabb módszer, amivel a lehető legoptimálisabb költség mellett, de mégis garantáltan “revizor biztosan” rendbe hozható az eltérés?

• Kifizeti a tulajdonos osztalékként és befizet minden ezzel járó költséget? (már ha megteheti anyagilag is és van olyan nyereséges a cég papíron is, hogy ezt tudja választani)
• Kockáztat a könyvelők által ismert és javasolt kétes “átcsoportosítások” között? – de hiszen ez vezethetett a komoly ellenőrzéshez és ezt most nem lesz könnyű megúszni azoknak, akik ilyet tettek.
• Vagy bevállalja a “hátha nem engem ellenőriznek” típusú struccpolitikát és ha bukta van, nem csak a többszörösét fizeti be a legális pénz kivételnek, de még hűtlen kezelés, sikkasztás miatt börtönbe is mehet?

Nem megoldás valószínűleg egyik sem, de pontosan ezért hoztam létre ezt az oldalt és a vállalkozásom. Az én célom az, hogy a cégvezető újra nyugodtan aludjon. Azt szeretném, hogy a jelenleg kockázatosan üzemelő vállalkozások újra szabályosan működő cégekké váljanak, miközben akár milliókat spórolnak meg a megfelelő módszer kiválasztásával.

Aki ilyen helyzetben van, annak azt javaslom, hogy ne várja meg az ellenőrzést!

Kérjen egy konzultációt tőlünk még ma, amelyet mindkét oldalról titoktartási szerződés megírásával kezdünk, majd egy személyes találkozón a vezetővel és akár az ő könyvelőjével átnézzük a megoldási lehetőségeket és feltárom a gazdaságos, ám mégis biztonságos módszert a házipénztár problémák orvoslására.

Kattintson most és várom a jelentkezését!

Forrás:
https://mti.hu/nemzeti-kozlemenytar/2025/08/14/atfogo-nav-ellenorzesek-jonnek-fokuszban-kolcsonok-es-hazipenztar