Minek bonyolítani a házipénztár ellenőrzést, ha van egy gombod, amit csak megnyomsz…

Egy pillanatra képzeljük magunkat egy revizor helyébe. Minek körülményes weboldalakat létrehozni, tartalmas cikkeket írni, értékes közösségi kommunikációt fenntartani, követőket gyűjteni ahhoz, amit elérek egy gombnyomással a rendelkezésemre álló rendszerben???

Ilyen mendemondák szárnyra kapnak néha, hogy “NAV csali” az ilyen weboldal, de lássuk be, kisebb gondja is nagyobb annál a NAV-nak, hogy profi marketingeseket alkalmazzon azért, hogy megtévessze a cégvezetőket. Talán az „egy gombnyomás” túlzás, de a beérkező bevallásokból tényleg nem sok idő kideríteni, hogy kinek túl magas a házipénztárban lévő összeg.

Ez már önmagában gyanús, nem kell hozzá vallomás…

Ha valaki tájékozódik a házipénztár kezeléssel kapcsolatban, az még nem bűn…

Amikor valaki kérdez tőlem a szakértői oldalon, sosem azzal kezdi, hogy “van 150 millió házipénztár hiányom, hogyan lehetne eltüntetni”. Nem is javaslok ilyet senkinek.
Ezek a kérdések inkább olyanok először, mint egy kitalált eset, összeg, és miért ne kérdezhetné meg valaki, hogy ha van pl. egy ilyen eset, akkor lenne-e olyan megoldás, amit ő még nem ismer?

Hogy ezt azért kérdezi, hogy elkerülje az ilyen hibát, vagy azért mert van egy ismerőse, akinek segíteni szeretne… azt senki sem vitatja. De ettől garantáltan nem gyanúsabb valaki, mint attól, ha a bevallásában egy túl magas összeg van a házipénztárban, vagy ha valaki átlátszó, maradi megoldást próbál alkalmazni az álcázására, amit minden revizor könnyedén szúr ki.

Tehát a rövid válasz: a kérdéssel nem sodorná magát veszélybe akkor sem a cégvezető, ha ez a NAV csali oldala lenne.

Akkor lehet segíteni, ha őszinték vagyunk…

Igen, ugyanakkor igaz ez is. Nehéz annak segíteni, aki nem mondja el nyíltan, hogy mi a baj. De ezt nem egy blogban az első kérdésben szabad megtenni. A pontos menete ennek a következő és soha ne térjen el a biztonságos módszertől:

1. írjon először a szakértőnek, hogy kérdése van házipénztár kezeléssel kapcsolatban a weboldalán, egy űrlapon, mint pl. itt az én oldalamon is ahogy van: KÉRDEZZE A SZAKÉRTŐT
   Ne írjon le semmit először!
   A szó elszáll, az írás megmarad.
   Kérjen egy telefonos visszahívást!
2. amikor visszahívom, felteheti kérdéseit és megválaszolom, amit telefonon megtudok és ha szükségesnek ítélem, felajánlom a személyes találkozót
3. a személyes találkozó előtt mindenképpen átküldök egy titoktartási szerződést, amely védi a megbízót és minden átadott információját attól, hogy kiszivároghasson a beszélgetés tartalma. Továbbá védi azt a legális módszert is, amely tudomására jut a személyes találkozón, hogy hogyan lenne megoldható egy esetleges házipénztár hiány.
4. A szerződés elfogadása és aláírása után megbeszéljük az időpontot és részletes tájékoztatást adok, mit tehet bárki ilyen esetben.
5. Amennyiben szimpatikus a megoldás, és megfelel az – amúgy más megoldásoknál jóval kedvezőbb – várható költség, megbízást adhat a cégvezető nekem arra, hogy optimalizáljuk a házipénztár összegét. Na itt van szerepe már az őszinteségnek. De eddig kiderül már, hogy bízhat-e egy szakértőben (jelen esetben bennem), vagy sem.

Kérje Ön is bizalommal segítségem, vagy írja meg hozzászólásban, akár fiktív adatokkal, hogy mit gondol, mi az amit még felmerülne Önben, ha ilyen helyzetben lenne, én pedig igyekszem mindenre kimerítően és nyilvánosan válaszolni.